A hallucinogének olyan szerek, amelyek torzítják az érzékelést, a gondolkodást és a hangulatot, gyakran olyan érzékszervi élményeket okozva, amelyekhez nincs megfelelő külső inger. Megváltoztathatják az idő-, az én- és a valóságérzékelést.

A klasszikus hallucinogének, mint például az LSD, a pszilocibin és a meszkalin, elsősorban bizonyos szerotoninreceptorok agonistájaként hatnak. Hatásuk közé tartozik az élénk vizuális képek megjelenése, az intenzívebb színek, az érzékek szinesztéziaszerű keveredése, valamint az érzelmi és filozófiai perspektívák mélyreható változása. A disszociatív drogok, mint például a PCP és a ketamin, a glutamát rendszerekre hatnak, és a testtől való elszakadás érzését kelthetik. A kannabisz határeset kategóriába tartozik; nagyobb dózisokban enyhe hallucinogén hatásokat okozhat.

Az élmények nagyon változatosak, és függenek az adagtól, a környezettől és a környezettől. A mellékhatások közé tartozik a szorongás, a paranoia és ritkán az elhúzódó pszichotikus jellegű állapotok. Néhány hallucinogén anyag klinikai vizsgálatok alatt áll depresszió, szorongás és függőség szempontjából, gondosan ellenőrzött protokollokkal. A rekreációs célú használat jogi és pszichológiai kockázatokkal jár, amelyek anyagonként és egyéni sebezhetőségenként változnak.

A hallucinogének átmenetileg átírják az agy és az általa felépített világ közötti kapcsolatot.