Az olyan politikai berendezkedés, amelyben az államfő nem monarcha, és a végső hatalom a népet illeti meg a képviselet révén, köztársaság. A tisztviselők hivatalukat választás vagy törvényes kinevezés útján, nem pedig öröklési jogon töltik be.

A köztársaságok a liberális demokráciáktól, amelyek erős emberi jogi védelmet nyújtanak, az autoriter rendszerekig terjednek, amelyek megőrzik a köztársasági formákat versenyképes választások nélkül. A republikánus hagyomány a polgári erényt, a jogállamiságot és az önkényes személyes uralommal szembeni ellenállást hangsúlyozza. A vegyes alkotmányok, amelyek egyensúlyban tartják a népi, arisztokratikus és végrehajtó elemeket, régóta a köztársasági stabilitással társulnak.

A legtöbb mai állam köztársaságként írja le magát. A címke önmagában nem garantálja a szabadságot vagy a jó kormányzást; az intézmények és a politikai kultúra minősége határozza meg az eredményeket. A republikánus gondolkodáson belül továbbra is folynak viták arról, hogy mi a legjobb intézményi felépítés a szabadság és a közjó biztosítására.

• Örökletes uralkodó nélküli állam
• A hatalom a nép kezében van a képviseleten keresztül
• A törvényt hangsúlyozza a személyes uralom helyett
• A forma a demokratikustól az autoriterig terjed