Ha egy lézert egy keskeny résen keresztül világítunk, a fény szétszóródik. Nem egyenes vonalban terjed, mint egy sugárnyaláb. A rés szélei körül meghajlik, és világos és sötét sávok mintázatát alkotja az ernyőn. Ez a diffrakció, a hullámok terjedése akadályok körül vagy nyílásokon keresztül. Ez minden hullámmal előfordul, beleértve a hang- és vízhullámokat is. Akkor válik észrevehetővé, amikor a nyílás mérete összehasonlítható a hullám hullámhosszával.

A diffrakció az oka annak, hogy a sarok mögül hallani, ha valaki beszél. A hanghullámok hullámhossza körülbelül egy méter, és ekkora akadályokat is megkerülnek. A fényhullámok hullámhossza körülbelül 500 nanométer, így a diffrakció csak nagyon kis nyílásokon keresztül észlelhető. A diffrakció korlátozza a mikroszkópok és teleszkópok felbontását. Ez az alapja a diffrakciós rácsoknak is, amelyek a fényt alkotóelemeinek színeire bontják. A röntgenkrisztallográfia diffrakciót használ a kristályok, köztük a fehérjék és a DNS szerkezetének meghatározására. A híres Photo 51, amely segített feltárni a DNS kettős spirál szerkezetét, egy röntgendiffrakciós kép volt.

Diffrakciós tények

• Meghatározás. Hullámok terjedése akadályok körül.
• Feltétel. Észrevehető, ha a nyílás mérete közel van a hullámhosszhoz.
• Hang. A hosszú hullámhosszak miatt sarkok körül hajlik.
• Fény. Nagyon kis nyílásokon áthajlik.
• Alkalmazások. Diffrakciós rácsok, röntgenkrisztallográfia.

A diffrakció nem ugyanaz, mint a refrakció. A diffrakció az akadályok körüli görbülés. A fénytörés pedig a közegek közötti görbülés.