A digitális technika előtt a fotósok egy kontaktlapon nézték át munkáikat. Egy tekercs filmet csíkokra vágtak, és közvetlenül fotópapírra fektették. A fény áthatolt a negatívokon, és a papírt előhívták, így egy kis pozitív képekből álló rács jött létre. A kontaktlap egy pillantással megmutatta a tekercsen lévő összes képkockát, sorrendben. Eszköz volt a szerkesztéshez, az összehasonlításhoz és ahhoz, hogy emlékezzenek arra, mi volt a tekercsen.

A fotósok zsírkrétákkal jelölték meg a nyomtatásra érdemes képkockákat. A perjel talánt jelentett. A kör igent. Az indexkép volt az első szerkesztés. Ez tárta fel a fotózás mintázatait, a hibákat és a váratlan sikereket. Egyes fotósok önmagukban is műalkotásokként kezelték az indexképeket. A fotós választásai, a sorrend, a jelek mind a felvétel részévé váltak. Ma a digitális fotósok szoftvereket használnak hasonló rácsok, úgynevezett indexképek vagy próbanyomatok létrehozására. Az elv ugyanaz: mindent egyszerre látni, majd eldönteni, mi érdemel figyelmet.

Miért fontosak a kontaktlapok?

• Áttekintés. Tekintse meg a teljes fotózást egy pillantással.
• Összehasonlítás. Hasonlíts össze hasonló képkockákat egymás mellett.
• Szerkesztés. Jelöld meg a megtartókat, a többit pedig dobd el.
• Archívum. Feljegyzés arról, hogy mit és mikor vettek fel.

A kontaktképek lassabbak, mint a képernyőn való görgetés. Ez a lassúság az értékük része.