A valóság a dolgok tényleges létezési állapota, függetlenül az érzékeléstől vagy a véleménytől. Az, ami van, nem pedig az, aminek látszik. A valóság mibenlétének és megismerésének kérdése a filozófia egyik legrégebbi kérdésköre. Platón azt állította, hogy az igazi valóság a formák világa, nem pedig az érzékek világa. Arisztotelész azt állította, hogy a valóság az a világ, amelyet érzékelünk, megfigyeléssel tanulmányozunk. Descartes mindenben kételkedett, amíg el nem érte saját létezésének bizonyosságát. Kant azt állította, hogy soha nem ismerhetjük meg a valóságot úgy, ahogy az önmagában van, csak úgy, ahogyan nekünk megjelenik.

A valóság nem egyetlen dolog. Magában foglalja a fizikai tárgyakat, az elméket, a számokat, a lehetőségeket és a kapcsolatokat. A filozófusok különbséget tesznek a valóságos és a képzeletbeli, a tényleges és a lehetséges, az objektív és a szubjektív között. A valóságról szóló viták nem pusztán tudományosak. Formálják azt, ahogyan a tudományról, a vallásról és a mindennapi életről gondolkodunk. Amikor valaki azt mondja, hogy egy hiedelem nincs kapcsolatban a valósággal, azzal azt állítja, hogy mi a valóság. Amikor a tudósok azt mondják, hogy egy elmélet a valóságot írja le, azzal azt állítják, hogy mi létezik. A valóság a végső mérce, amelyhez a hiedelmeket mérjük.

Kérdések a valósággal kapcsolatban

• Mi a valóság? Fizikai tárgyak, elmék, számok, univerzálék?
• Honnan tudjuk? Észlelés, ész, intuíció, tudomány?
• A valóság független az elmétől? Létezik megfigyelők nélkül?
• A valóság egy vagy sok? Monizmus, dualizmus, pluralizmus?

A valóság nem ugyanaz, mint az igazság. Az igazság az állítások tulajdonsága. A valóság az, amiről az állítások szólnak.