A tenger egy nagy sósvízű vízfelület, amelyet részben vagy teljesen szárazföld zár körül, vagy amely a globális óceán egy különálló régióját alkotja. Ilyen például a Földközi-tenger, a Dél-kínai-tenger és a Karib-tenger. A „tenger” és az „óceán” közötti különbségtétel nagyrészt konvencionális, nem pedig szigorúan tudományos.

A tengerek gyakran egyedi cirkulációval, kémiai összetétellel és ökoszisztémákkal rendelkeznek, amelyeket a nyílt óceánnal való korlátozott csere és az erős szárazföldi hatások alakítanak. A félig zárt tengerek fokozottan reagálhatnak az éghajlatváltozásra, a tápanyagterhelésre és a halászati ​​nyomásra a korlátozott átáramló vízmennyiség miatt. Egyes tengerek, mint például a Kaszpi-tenger, teljesen szárazfölddel nem rendelkeznek, mégis sósak.

Történelmileg a tengerek a hajózás, a kereskedelem és a haditengerészet középpontjában álltak. Ma is fontosak a halászat, a szénhidrogén-kitermelés és a regionális éghajlat szempontjából. Az egyes tengerek tudományos vizsgálata az oceanográfiát a part menti geológiával és meteorológiával ötvözi, hogy megértse azok sajátos dinamikáját.

A Földközi-tenger például körülbelül egy évszázados tartózkodási idővel, valamint jellegzetes hőmérsékleti és sótartalommal rendelkezik.