Az ütemjelzés a darab elején, a kulcs és a hangnem előjegyzése után található, és megmutatja, hogy hány ütés van az egyes ütemekben, és melyik hangjegyérték felel meg egy ütésnek. Gyakori példák: 4/4, 3/4 és 6/8.

A felső szám az ütemenkénti ütések számát jelzi; az alsó szám az egy ütésnek megfelelő hangjegyértéket jelzi. Az ütemjelzések a metrikus kerethez igazítják az előadót, és segítenek a ritmus számolásában és megszervezésében. Egyes darabok gyakran változtatják az ütemjelzést; mások végig egyméteresek maradnak.

Az ütemjelzések megértése elengedhetetlen a ritmus pontos olvasásához. A karmesterek szabványos mintákat használnak, amelyek megfelelnek a fő ütemjelzéseknek. A zeneszerzők a zene jellegének – indulószerű, keringőszerű, gördülékeny vagy szabálytalan – megfelelően választanak metrumokat.

• Ütemenkénti ütéseket és ütésegységet jelez
• Két számként írva a személyzet elején
• Meghatározza a metrikus keretrendszert
• Változhat egy darab alatt