Nyolc sor alkothat egy teljes versszakot. Az oktáv egy nyolcsoros versszak, amely leginkább a petrarcai szonett első részéből ismert. Ebben a formában az oktáv jellemzően egy helyzetet, kérdést vagy problémát ábrázol; a következő sestet választ vagy megoldást kínál. A petrarcai oktáv rímrendszere általában abbaabba.

Az oktávok más költői formákban is megjelennek. Néhány elbeszélő költemény végig nyolcsoros versszakokat használ. A versszak elég hosszú ahhoz, hogy kibontakoztasson egy gondolatot vagy képet, mégis elég rövid ahhoz, hogy megőrizze a formai szigorúságot. A költők akkor választják az oktávot, ha egy tartalmas, de mégis tömör gondolati egységet szeretnének kifejezni.

Egy oktáv figyelmes olvasása azt jelenti, hogy megfigyeljük mind a belső szerkezetét, mind a következőhöz való viszonyát. Egy szonettben a fordulat, vagy volta gyakran az oktávról a sestetre való váltáskor történik. Még a szonetten kívül is a nyolcsoros versszak a teljesség vagy a szándékos tempó érzetét keltheti. A forma emlékeztet arra, hogy a költői architektúra formálja a jelentés kibontakozását.