Az összes felhőtípus közül a zivatarfelhő kiemelkedik méretével és erejével. Ezek a felhők függőlegesen tornyosuló szerkezetekké nőnek, amelyek elérhetik a tropopauzát. Tetejük gyakran üllő alakúra húzódik, amikor elérik a felettük lévő stabil réteget.

Az erős felfelé irányuló légáramlatok nedvességgel táplálják a felhőt, míg a lefelé irányuló légáramlatok esőt, jégesőt vagy akár tornádókat is szállítanak a felszín felé. A villámlás gyakori, mivel a töltésszétválás könnyen bekövetkezik a turbulens belső térben. Egyetlen cella kevesebb mint egy órán át is fennmaradhat, de a szervezett rendszerek sokkal tovább fennmaradhatnak.

A pilóták a szélsőséges turbulencia, jegesedés és jégeső miatt kerülik a zivatarfelhőkön való repülést. A földön a viharok heves esőzést, erős szeleket és néha villámárvizeket okoznak. A műhold- és radarképek segítségével ezek a felhők könnyen azonosíthatók magasságuk és intenzitásuk alapján.

• Tornyosuló zivatarfelhő
• Heves esőzést, jégesőt, villámlást okoz
• Üllőcsúccsal elérheti a tropopauzát
• Súlyos időjárással összefüggésben