A nyelvek az eseményeket a beszéd pillanatához viszonyítva helyezik el. Az igeidő egy nyelvtani kategória, amely egy helyzetet időben – jellemzően múltban, jelenben vagy jövőben – helyez el igemorfológia vagy segédigerendszerek segítségével.

Az abszolút igeidő közvetlenül a beszédidőhöz köthető; a relatív igeidő egy másik eseményhez. Sok nyelv kombinálja az igeidőt az aspektussal portmanteau alakokban. Egyes nyelvek csak a múlt/nem múlt idő elválasztását teszik lehetővé nyelvtani szempontból; mások a távolság több fokát jelölik.

Az igeidő-hibák gyakoriak a nem domináns nyelvi írásokban, amikor a rendszerek eltérőek. Az elbeszélő és a közvetített beszéd összetett igeidő-váltási mintákat hoz létre. A leíró nyelvtanok az igeidőket idővonalakkal és hiteles szövegpéldákkal illusztrálják, nem pedig csak elszigetelt paradigmákkal.

• Az események nyelvtani elhelyezkedése az időben
• Általában múlt, jelen és jövő
• Morfológiával vagy segédszavakkal kifejezve
• Szorosan kölcsönhatásban áll az aspektussal