Az angol nyelv számos főnév előtt választásra kényszerít: a, an vagy the. A névelő egy olyan határozószó, amely egy főnévi szerkezetet határozottként vagy határozatlanként jelöl, és jelzi, hogy a referens már ismert-e a diskurzusban.

A határozott névelők jellemzően egy egyedileg azonosítható entitást választanak ki; a határozatlan névelők nem egyedi vagy új entitást vezetnek be. Egyes nyelvekben teljesen hiányoznak a névelők, és ehelyett a szórendre, az esetre vagy a kontextusra támaszkodnak. Mások gazdagabb rendszerekkel rendelkeznek, amelyek a specifikusságot vagy a specifikussággal kapcsolatos megkülönböztetéseket is kódolják.

A névelő használata közismerten nehézséget okoz azoknak a tanulóknak, akiknek az anyanyelvén nincs párhuzamos kategória. Még a haladó beszélők is kihagyhatják vagy túlzottan használhatják az the szót finomabb kontextusokban. A leíró nyelvtanok jelentős teret szentelnek a névelőválasztást szabályozó pragmatikai feltételeknek.

• Főnévi szerkezet határozottságát jelző determináns
• Szembenézi a határozott és a határozatlan hivatkozást
• Néhány nyelven hiányzik
• Kihívások a második nyelvet tanulók számára