Nem minden múltat ​​írnak le. A szóbeli történelem a múltról szóló személyes vallomásokat gyűjti és őrzi rögzített interjúk révén. Olyan hangokat és élményeket rögzít, amelyeket a hivatalos dokumentumok gyakran kihagynak.

A kérdezők kérdéseket készítenek elő, rögzítik a beszélgetéseket, és a kapott hang- vagy videófelvételeket az átiratokkal együtt archívumba helyezik. A módszer különösen fontosnak bizonyult a marginalizált csoportok, munkavállalók, migránsok és traumát túlélők történetének feltárásában. Az emlékezet szelektív, és a későbbi események alakítják; a gondos értelmezés figyelembe veszi ezt a formálódást.

A szóbeli történelem inkább kiegészíti, mintsem helyettesíti a dokumentumkutatást. Textúrát, érzelmeket és perspektívát ad hozzá. Az etikai gyakorlathoz tájékozott beleegyezés, a narrátorok tiszteletben tartása, valamint a felhasználásra és hozzáférésre vonatkozó egyértelmű megállapodások szükségesek. Maguk a felvételek válnak elsődleges forrásokká a jövőbeli kutatók számára.

• Interjúk során gyűjtött történelmi információk
• Megőrzi a személyes és a marginalizált nézőpontokat
• Az emlékek gondos értelmezését igényli
• Archivált hang-, videó- ​​és átiratfájlokat készít