Az aminosavak önmagukban nem tudják leolvasni a genetikai kódot. Az átviteli RNS-molekulák adaptorként működnek, mindegyik egy adott aminosavat hordoz az egyik végén, és felismeri a megfelelő kodont az antikodon hurokkal. A transzláció során a tRNS a riboszómához szállítja a szállítmányát.

A lóhere másodlagos szerkezete L alakú, háromdimenziós formát ölt. Az aminoacil-tRNS-szintetázok minden egyes tRNS-t a megfelelő aminosavval töltenek fel, ami kritikus korrektúrázási lépést biztosít. Miután a tRNS a riboszómához kötődik, a kodon és az antikodon közötti bázispárosodás biztosítja, hogy az aminosav a megfelelő sorrendben kerüljön hozzáadásra.

A sejtek sokféle tRNS-t tartalmaznak, hogy megfeleljenek a degenerált genetikai kódnak. A tRNS-molekulákon belüli módosított bázisok finomhangolják a stabilitást és a felismerést. Ezen adaptorok nélkül a nukleotidszekvencia és a fehérjeszekvencia közötti kapcsolat megszakadna.

• Adapter RNS, amely aminosavakat szállít
• Kodonokat ismer fel antikodon hurkon keresztül
• Aminoacil-tRNS szintetázok töltik fel
• Alapvető a pontos fordításhoz