A próza írott vagy beszélt nyelv a szokásos folyamatos formájában, a vers metrikus szerkezete nélkül. A legtöbb regény, esszé, beszámoló és a mindennapi beszéd próza.

A próza lehet egyszerű vagy gazdagon kidolgozott, átlátszó vagy díszes. A gondolatokat mondatokba és bekezdésekbe szervezi, nem pedig sorokba és versszakokba. A ritmus továbbra is számít – a jó prózának van kadenciája –, de a ritmust nem egy szabályos metrikai minta irányítja. A költészettől való különbség inkább gyakorlati, mint abszolút; némely próza „költőibb”, mint némely vers, és a szabadvers megközelítheti a próza állapotát.

Az írók akkor választanak prózát, amikor a korlátlan szintaxis rugalmasságára, valamint a hosszadalmas érvelés, leírás vagy elbeszélés lehetőségére van szükségük. Ez a forma uralja a modern történetmesélést és a ismeretterjesztő írásokat, mivel a kortárs témák összetettségét és hosszát a hagyományos metrum formai korlátai nélkül képes befogadni.

A próza a mondatokban és bekezdésekben, nem pedig kimért sorokban írt nyelv.