Az ember kontra természet egyfajta külső konfliktus, amelyben a szereplő a természeti erők – az időjárás, a vadon, az állatok vagy a betegség – ellen küzd. A nem emberi világ válik az antagonistává.

A tengeri túlélésről, a sivatagon való átkelésről, a viharok vagy járványok elviseléséről szóló történetek ebbe a típusba tartoznak. A konfliktus próbára teszi a kitartást, a találékonyságot és az emberi kontroll határait. A természet jellemzően közömbös, nem pedig rosszindulatú, ami a küzdelmet egyszerre epikusnak és egzisztenciálisnak is tűnhet. A megoldás lehet a túlélés, a halál, vagy a természeti korlátokba való nehezen kivívott kiegyezés.

Az ember kontra természet konfliktus gyakran tematikusan is súlyt hordoz az emberiség tágabb rendben elfoglalt helyével kapcsolatban. Ünnepelheti a rugalmasságot, vagy leleplezheti a gőgöt. A környezeti válság korában a konfliktus új sürgetővé vált, néha átszűrődve az ember kontra az emberi cselekvés természetre gyakorolt ​​következményeinek kérdésébe. A középpontban továbbra is a tárgyalóképtelen erőkkel szemben felmért főszereplő áll.

Amikor a fő akadály maga a fizikai világ, a konfliktus az ember és a természet között alakul ki.