A cezúra egy szünet a vers egy során belül, általában a középpont közelében. Jelölheti írásjelekkel, vagy egyszerűen a frázis természetes megszakításaként érzékelhető.

Az óangol költészetben a cezúra strukturális jellegű: minden sor két félsorra oszlik, amelyeket egy egyértelmű szünet választ el. Későbbi költők szabadabban használják ritmikus változatosság, hangsúly vagy drámai hatás érdekében. A cezúra lelassíthatja a tempót, elkülöníthet egy kulcsszót, vagy feszültséget kelthet, mielőtt a sor folytatódik. Kölcsönhatásba lép a versmetrrel és az enjambmenttel, hogy hogyan alakítja a vers hallhatóságát és érzékelhetőségét.

A szünet nem véletlenszerű. A képzett költők cezúrákat helyeznek el, hogy irányítsák az olvasó figyelmét, és változtassák a metrum egyébként szabályos ütemét. Előadás közben a cezúra lélegzetvételként vagy hezitálásként válik hallhatóvá, amely a sor zenéjéhez tartozik.

Amikor egy verses sor egy pillanatra megtöri a folyását a közepén, ez a törés cezúra.