Az üres vers rím nélküli jambikus pentaméter. Minden sor jellemzően öt metrikus lábat tartalmaz, minden láb egy hangsúlytalan szótagot, amelyet egy hangsúlyos szótag követ, és a sorok nem rímelnek egymásra.

Shakespeare a darabjainak nagy részét üres versben írta; Milton ezt a formát használta az Elveszett Paradicsom című művében. A forma a beszéd rugalmasságát kínálja, miközben megőrzi a finom ritmikus lüktetést. Mivel nincs rím, ami a sorok lezárását kikényszerítené, az enjambement és a hangsúly variációja a hatások széles skáláját hozhatja létre – a formális méltóságtól a szinte társalgási könnyedségig. Későbbi költők a üres verset meditációs és narratív célokra adaptálták, néha tovább lazítva a metrumon.

Az üres vers különbözik a szabadverstől, amely teljesen elhagyja a szabályos metrumot, és a rímes jambikus pentamétertől, amely rímvéget ad hozzá. Ereje a várt minta és az attól való kifejező eltérések közötti feszültségben rejlik. Amikor a metrumot ügyesen kezelik, az olvasó érzi a ritmust anélkül, hogy tudatában lenne a szótagok számolásának.

Öt jamb a sorban, rím nélkül a végén – ez a blank vers alapfogalma.