Az oligopólium egy olyan piac, amelyet néhány nagy eladó ural. Gondoljunk csak a légitársaságokra, a telekommunikációra vagy az üdítőitalok piacára. Minden cég szorosan figyeli a többit. Egyetlen árcsökkentés reakciót vált ki. Egy új reklámkampány utánzásra ösztönöz. Az eredmény egy feszült, stratégiai tánc.

Az oligopóliumban lévő vállalatok versenyezhetnek vagy összejátszhatnak. Az összejátszás, legyen az formális vagy hallgatólagos, lehetővé teszi számukra, hogy monopóliumként viselkedjenek, és megosztozzanak a profiton. Az OPEC-hez hasonló kartellek formális példák. A hallgatólagos összejátszás, ahol a vállalatok egyszerűen elkerülik egymás árainak aláásását, nehezebben bizonyítható, de gyakori.

A kormányok szabályozzák az oligopóliumokat, hogy megakadályozzák az összejátszást és megvédjék a fogyasztókat. Az antitröszt hatóságok felülvizsgálják azokat az összefonódásokat, amelyek tovább koncentrálnák a piacot. Az agresszív verseny és az illegális koordináció közötti határvonal nem mindig egyértelmű. A közgazdászok játékelméletet használnak a vállalatok viselkedésének modellezésére.

Főbb jellemzők

• Kevés nagy eladó
• A vállalatok közötti kölcsönös függőség
• Belépési korlátok
• Összejátszás lehetősége
• Nem árverseny