A kereskedelem a gazdasági együttműködés legősibb formája. Egy gazda gabonát cserél kovácsszerszámokra. Egy ország autókat exportál és olajat importál. Lényegében a kereskedelem önkéntes csere, és mindkét fél nyerni akar belőle, különben nem értenének egyet. Ez az egyszerű felismerés, amelyet David Ricardo fogalmazott meg az 1800-as évek elején, az alapja annak az érvelésnek, hogy a kereskedelem növeli az életszínvonalat.

Ricardo kimutatta, hogy még ha az egyik ország jobban is termel mindent, mindkettő profitálhat abból, ha arra specializálódik, amiben relatíve a legjobban tud. Egy ügyvédnek, aki gyorsabban gépel, mint az asszisztense, akkor is fel kell vennie az asszisztenst, mert az ő idejét jobban el lehet tölteni jogi munkával. A komparatív előnyök elve a nemzetekre is vonatkozik. Ez megmagyarázza, miért virágzik a kereskedelem még a nagyon eltérő termelékenységi szintű országok között is.

A kereskedelem nem fájdalommentes. Az importversennyel szembesülő iparágakban dolgozók elveszítik az állásukat, és az alkalmazkodás évekig is eltarthat. Egyetlen gyár vagy malom köré épült közösségek elsorvadhatnak, ha az bezár. Ezek a költségek valósak, és az ezeket figyelmen kívül hagyó közgazdászok gyengítik saját érveiket. A kereskedelemből származó nyereségek nagyok, de széles körben és vékonyan oszlanak el, míg a veszteségek koncentráltak és láthatóak. Ez az aszimmetria politikailag feszültté teszi a kereskedelmet.

Kereskedelmi fogalmak

• Export és import
• Komparatív előny
• Kereskedelmi mérleg
• Vámok és kvóták
• Szabadkereskedelmi megállapodások