A termelékenység a kibocsátás és a ráfordítás aránya. Ha egy munkavállaló óránként tíz kütyüt gyárt öt helyett, a termelékenység megduplázódott. Ez úgy hangzik, mint egy számviteli részlet. Valójában ez a legfontosabb meghatározója az életszínvonalnak hosszú távon. Egy ország csak azt tudja elfogyasztani, amit megtermel. A növekvő termelékenység ugyanazon erőforrásokból nagyobb kibocsátást jelent, ami magasabb béreket, olcsóbb árukat és több közszolgáltatást eredményez.

Mi hajtja a termelékenységet? Jobb eszközök és technológia. Több oktatás és képzés. Fejlettebb vezetési gyakorlatok. Méretgazdaságosság. Néha egyszerűen a munkavállalók áthelyezése az alacsony termelékenységű ágazatokból, mint például az önellátó gazdálkodás, a magasabb termelékenységű ágazatokba, mint például a feldolgozóipar vagy a szolgáltatások. Kína gyors növekedése az 1980-as évek óta nagyrészt az ilyen típusú átcsoportosításnak volt köszönhető.

A termelékenység növekedése a legtöbb gazdag országban lelassult az 1970-es évek óta. A közgazdászok vitatkoznak az okokról. Egyesek a szolgáltatások felé való elmozdulást okolják, amelyeket nehezebb automatizálni. Mások a csökkenő beruházásokat okolják. Mások azzal érvelnek, hogy a digitális forradalom valós, de nehezen mérhető. Bármi is legyen az oka, a lassú termelékenységnövekedés minden más gazdasági problémát nehezebben megold.

Termelékenységi mozgatórugók

• Technológia és innováció
• Oktatás és készségek
• Vezetési minőség
• Tőkebefektetés
• Szektorális átcsoportosítás