A strukturális adaptáció egy élőlény fizikai jellemzője, amely segíti a túlélését. A test része. A vastag szőrzet, az éles karmok, a hosszú nyak és az álcázó szín mind strukturális adaptációk. Ezek öröklött tulajdonságok. Nem viselkedési minták. Anatómiai jellemzők.

A szerkezeti adaptációk generációk során fejlődnek. Egy zsiráf hosszú nyaka lehetővé teszi, hogy olyan levelekhez érjen, amelyeket más növényevők nem. Egy jegesmedve fehér bundája beleolvad a hóba. Egy kaktusz tüskéi megvédik a növényevőktől és csökkentik a vízveszteséget. Minden egyes jellemző megold egy problémát. Minden jellemző növeli az erőnlétet.

Strukturális adaptációk példái

• Álcázás: a környezettel olvadó színezés.
• Mimikri: egy másik fajra való hasonlítás a védelem érdekében.
• Éles karmok vagy fogak: zsákmány elkapására.
• Áramvonalas test: vízben vagy levegőben való mozgáshoz.
• Vastag szőrzet vagy zsír: szigetelésként hideg éghajlaton.

A szerkezeti adaptációk a természetes szelekció eredményei. Az előnyös tulajdonságokkal rendelkező élőlények túlélnek és szaporodnak. Utódaik öröklik ezeket a tulajdonságokat. Idővel a tulajdonságok gyakoribbá válnak. Ez az evolúció. A szerkezeti adaptációk finomak is lehetnek. A madár csőrének alakja határozza meg, hogy mit ehet. Darwin pintyei klasszikus példa erre. Minden fajnak van egy csőre, amely megfelel a táplálékforrásának. A csőrök szerkezeti adaptációk. Nem tanultak. Örökletesek. A szerkezeti adaptációk és a viselkedési adaptációk együttműködnek. A madár szárnyai szerkezeti adaptációk. A vándorlás viselkedési. A szárnyak teszik lehetővé a vándorlást. A viselkedés a szárnyakat használja. Együtt segítik a madár túlélését. A szerkezeti adaptációk a test megoldásai a környezet kihívásaira. A génekben vannak írva, és a szelekció alakítja őket.