A téglafalazás olyan építkezés, amely téglák habarcsba rakásával történik. Ez az egyik legrégebbi építési módszer, és még mindig az egyik leggyakoribb. A tégla egy téglalap alakú égetett agyagtömb, amely erős a nyomószilárdságban, tartós és moduláris. A kőműves a téglákat egy kötésnek nevezett mintázatban rakja egymásra, és habarcsot ken az egyes sorok közé. A kötés elosztja a terheket és összeköti a falat. A futókötés, az angol kötés és a flamand kötés a leggyakoribbak. Mindegyiknek más a megjelenése és a szerkezeti viselkedése.

A téglafal lehet szerkezeti vagy furnérozott. A tömör téglafal hordozza a saját súlyát, és gyakran a felette lévő padlót és tetőt is. Vastag, nehéz, és alapozást igényel. A téglafurnér egyetlen téglaréteg, amely egy szerkezeti vázhoz van rögzítve, mögötte légüreggel és vízszigeteléssel. A tégla nem hordoz épületterhelést. Esővédőként szolgál. A legtöbb modern téglaépület furnérozott.

A téglafalnak vannak előnyei. Jól öregszik. Számtalan színben és textúrában kapható. Kevés karbantartást igényel. Hőtároló képességet és tűzállóságot biztosít. Hátrányai is vannak. Munkaigényes. Hajlamos a repedésekre, ha az alapozás elmozdul. Vizet szív fel, ezért vízelvezető nyílásokra és villámhárítóra van szüksége. A szeizmikus zónákban a megerősítés nélküli téglafalak sérülékenyek. A falat a vázhoz kell rögzíteni, és a nyílásoknál meg kell erősíteni. Egy jól megépített téglafal évszázadokig kitarthat. Egy rosszul megépített egy évtized alatt tönkremehet.