Van egy ismeretlen koncentrációjú savad. Tudni akarod, mennyi van benne. Ismert koncentrációjú bázist adsz hozzá, amíg a sav pontosan semleges nem lesz. Ez a titrálás, egy módszer a koncentráció meghatározására ismert erősségű reagens hozzáadásával. A pontos semlegesítés pontja az ekvivalenciapont. Az indikátor színe megváltozik, jelezve a végpontot. A felhasznált reagens térfogata megmutatja az ismeretlen koncentrációját.

A beállítás egyszerű. A büretta tartalmazza a titrálószert, az ismert koncentrációjú oldatot. A lombikban az analit, az ismeretlen koncentrációjú oldat található. A titrálószert lassan, örvénylő keverés mellett adagoljuk, amíg az indikátor színe meg nem változik. A hozzáadott térfogatot feljegyezzük. A számítás a reakció sztöchiometriáját használja. Sav-bázis titrálásnál a sav móljai megegyeznek a bázis móljaival az ekvivalenciaponton, a kiegyensúlyozott egyenletben szereplő együtthatókra korrigálva.

A titrálásoknak többféle típusa létezik. A sav-bázis titrálások a savak vagy bázisok koncentrációját határozzák meg. A redoxi titrálások oxidáló vagy redukáló szereket használnak. A komplexometriás titrálások olyan reagenst használnak, amely komplexet képez az analittal, gyakran fémionokkal. A csapadékos titrálások oldhatatlan szilárd anyagot képeznek. Minden típusnak megvannak a saját indikátorai és számításai.

A titrálást minőségellenőrzésben, környezeti vizsgálatokban, gyógyszerészeti elemzésben és kutatásban alkalmazzák. Pontos, olcsó és csak alapvető felszerelést igényel. Ez az egyik leggyakoribb analitikai technika a kémiában.