Mennyire hatékonyan alakítja át egy vállalkozás a tevékenységét bevétellé? A jövedelmezőségi mutatók választ adnak erre a kérdésre. Gyakori példák közé tartozik a bruttó árrés, az üzemi eredményráta, a nettó nyereségráta, az eszközmegtérülési ráta és a saját tőke megtérülési rátája. Mindegyik a bevételhez, az eszközökhöz vagy a saját tőkéhez viszonyított nyereséget fejezi ki, lehetővé téve az összehasonlítást a vállalatok és az időbeli eltérések között.

A magas jövedelmezőségi ráták általában árképzési erőre, költségkontrollra vagy a tőke hatékony felhasználására utalnak. Az alacsony ráták versenynyomásra, működési hatékonyság hiányára vagy tudatos beruházási fázisra utalhatnak. Az iparági normák nagymértékben eltérnek; egy szupermarket vékony haszonkulcsokkal működik, míg egy szoftvercég sokkal magasabb haszonkulcsokkal rendelkezhet.

Az elemzők és a vezetők a jövedelmezőségi mutatókat használják a teljesítmény diagnosztizálására, célok kitűzésére és a stratégiai döntések hatásának értékelésére. Mivel az arányok számviteli adatokból származnak, ugyanazok a korlátozások és megítélési követelmények vonatkoznak rájuk, mint az alapul szolgáló kimutatásokra. Ennek ellenére továbbra is a vállalkozások egészségének legszélesebb körben vizsgált mutatói közé tartoznak.