A csillagokat a magfúzió hajtja. Ez az a folyamat, amelynek során a könnyű atommagok nehezebbekké egyesülnek, és közben energiát szabadítanak fel. A Napmagban a hidrogénatomok héliummá egyesülnek, és az apró tömegkülönbség Einstein egyenlete szerint energiává alakul, E = mc2. Ez az energia több tízezer évbe telik, mire a felszínre jut, majd nyolc percbe, mire eléri a Földet.

A fúzióhoz extrém körülményekre van szükség. A pozitív töltésű atommagok taszítják egymást, tehát elég gyorsan kell mozogniuk ahhoz, hogy leküzdjék ezt a taszítást. A Napban a gravitáció biztosítja a szükséges nyomást és hőmérsékletet, körülbelül 15 millió kelvint. A Földön a tudósok mágneses összetartást vagy lézereket használnak ezen körülmények reprodukálására, de a kihívások óriásiak.

A fúzió hatalmas potenciállal rendelkezik energiaforrásként. Üzemanyaga bőséges, hulladéka rövid életű a hasadáshoz képest, és nem termel üvegházhatású gázokat. A probléma az, hogy még senki sem épített olyan fúziós reaktort, amely több energiát termel, mint amennyit fogyaszt. A National Ignition Facility 2022-ben elérte a nettó energianyereséget, ami mérföldkő, de a kereskedelmi fúzió még évtizedek kérdése.

Ugyanaz a folyamat, amely a csillagokat világítja meg, egy napon a városainkat is megvilágíthatja.