Az űrhajók nem tudnak levegőt használni a forgáshoz. Belső lendületre van szükségük. A reakciókerék egy nehéz tömeget forgat a jármű belsejében, és amikor a kerék az egyik irányba gyorsul, az űrhajó a másik irányba forgatja. Newton harmadik törvénye, a helyzetszabályozásra alkalmazva.

Három kerék kezeli a három tengelyt, bár a legtöbb űrhajón néggyel vannak felszerelve a redundanciából. A kerekek nehezek és energiaigényesek, de csak elektromos áramot használnak, hajtóanyagot nem, ami ideálissá teszi őket hosszú küldetésekhez.

Gyakorlati korlátok

• A kerekek eltelnek, amikor elérik a maximális sebességet
• A deszaturációhoz hajtóművekre vagy mágneses nyomatékerő-növelőkre van szükség
• A csapágykopás korlátozza az élettartamot
• A rezgés befolyásolhatja az érzékeny eszközöket

Amikor egy kerék meghibásodik, az űrszonda gyakran sántikálva halad a maradék hárommal, de elveszíti a redundanciát, és előfordulhat, hogy nem lesz képes minden célpontra irányítani a műszert. A Hubble és a Kepler is olyan kerékhibákkal küzdött, amelyek megváltoztatták a küldetésüket.