A pedagógia a tanítás elmélete és gyakorlata. Felöleli, hogyan tervezik a tanárok az órákat, hogyan irányítják a tantermeket, és hogyan döntik el, milyen módszereket alkalmaznak. Nem pusztán technikákat foglal magában. Magában foglalja azokat a hiedelmeket is, hogy az emberek hogyan tanulnak, milyen tudás számít, és milyen szerepet kell betöltenie egy tanárnak.

A különböző hagyományok eltérően vélekednek. A tanárközpontú pedagógia az oktatót helyezi előtérbe, aki átadja a tananyagot. A diákközpontú pedagógia a kutatásra, a beszélgetésre és a felfedezésre helyezi a hangsúlyt. A legtöbb tanár a kettőt ötvözi, alkalmazkodva a tantárgyhoz, a korosztályhoz és a naphoz.

A szó görög eredetű, ahol a pedagógus egy rabszolgát jelentett, aki iskolába vezette a gyereket. A jelentése azóta sokat változott. Manapság a pedagógiát tanárképző programokban tanulmányozzák, és politikai körökben is vitatják. Egy erős tantárgyi ismeretekkel, de gyenge pedagógiával rendelkező tanár nehezen fogja elérni a diákokat. Mindkettő számít.

Kulcsfontosságú megközelítések

• Közvetlen utasítás
• Kutatásalapú tanulás
• Együttműködő tanulás
• Konstruktivizmus
• Kulturálisan érzékeny tanítás