A társadalmi kirekesztés egyre inkább a társadalomban való teljes részvételből való kiszorulás áldozatává válik. Nem csak szegénységről van szó. Ez az intézményekhez, kapcsolatokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés képtelenségéről is szól, amit a legtöbb ember magától értetődőnek vesz. A hajléktalan embert kizárják a lakhatásból, az egészségügyi ellátásból, sőt gyakran magából a köztérből is.

A kifejezés az 1970-es években jelent meg Európában, a jóléti államból kimaradt emberek leírására. Magában foglalja a gazdasági kirekesztést (munka és jövedelem hiánya), a politikai kirekesztést (hang és szavazati jog hiánya), a társadalmi kirekesztést (hálózatok és támogatás hiánya) és a kulturális kirekesztést (stigma, diszkrimináció).

Ki van kizárva

• Hajléktalanok
• Dokumentumok nélküli bevándorlók
• Faji és etnikai kisebbségek
• Fogyatékkal élők
• LMBTQ+ fiatalok, különösen azok, akiket a családok elutasítanak

A társadalmi kirekesztés költséges. Pazarolja az emberi potenciált, növeli a bűnözést és terheli a közszolgáltatásokat. Azok a politikák, amelyek elősegítik a befogadást – megfizethető lakhatás, egyetemes egészségügyi ellátás, diszkriminációellenes törvények –, csökkenthetik ezt. De a befogadás többet igényel, mint hozzáférést. A hovatartozás érzését.