A kihágás egy olyan határ átlépése, amelyet nem lett volna szabad átlépni. Vallási nyelven a határt isteni parancs szabja meg; a cselekedet tehát nem pusztán hiba, hanem egy kapcsolat megsértése.

A bibliai héber nyelvben több szó is szerepel erre a kifejezésre – bűn, gonoszság, lázadás –, mindegyiknek megvan a maga árnyalata. A törvényszegés gyakran a szándékos túllépés jelentését hordozza magában. Az első emberek megeszik a tiltott gyümölcsöt; Izrael megszegi a szövetséget; az egyén azt választja, amit Isten megtiltott. A következmény a zavar: a személy és Isten között, a személy és mások között, valamint a személyen belül. Bűntudat, szégyen és a helyreállítás szükségessége következik.

A keresztény teológiában minden bűn végső soron Isten ellen irányul, még akkor is, ha a közvetlen kár vízszintes. A törvény egyértelművé teszi a határt; a lelkiismeret és a Lélek megerősíti azt. A megbocsátás lehetséges, de nem automatikus. A bűnvallomás és a bűnbánat a kijelölt út a határon való átjutáshoz a helyes irányba.

A szó a kifejezetten vallási kereteken kívül is működik. Ha egy cselekedetet kihágásnak nevezünk, az azt jelenti, hogy bizonyos határvonalak számítanak, és hogy átlépésük nagyobb kárt okoz, mint maguk a szabályok.