A retinabeli eltérés a két retinára vetített képek közötti apró különbség. Mivel a szemek vízszintesen el vannak választva egymástól, mindegyik némileg eltérő képet kap a világról; a vizuális rendszer ezt a különbséget binokuláris mélységjelzésként használja.

A közeli tárgyak nagyobb eltéréseket produkálnak, mint a távoliak. A látókéreg neuronjai specifikus eltérésekre vannak hangolva, és a megfelelő mélységeket jelzik. A jelzés különösen pontos néhány méteren belül, és kevésbé informatív nagyobb távolságokon, ahol a monokuláris jelzések veszik át az irányítást. A sztereoszkópok, a 3D-s filmek és a virtuális valóság kijelzők a retina eltéréseit használják ki azáltal, hogy kissé eltérő képeket jelenítenek meg mindkét szem számára.

Azok az emberek, akiknek kora gyermekkoruk óta nincs binokuláris látásuk, gyakran alacsony sztereóélességet fejlestenek ki, és jobban támaszkodnak a monokuláris információkra. Az eltérés átmeneti megzavarása, mint bizonyos optikai eszközök esetében, ronthatja a finom mélységérzékelést. A retina eltérése a sztereoszkopikus mélységészlelés geometriai alapja.

A két szem nézete közötti kis eltérés teszi lehetővé az agy számára a közeli mélység pontos kiszámítását.