A retina a szem hátsó részén található fényérzékeny belső felszín. Itt találhatók a fotoreceptorok és a kezdeti idegi áramkörök, amelyek a fényt elektromos jelekké alakítják.

A pálcikák és csapok alkotják a fotoreceptorok legkülső rétegét. Jeleiket bipoláris sejtek, horizontális sejtek és amakrin sejtek dolgozzák fel, mielőtt elérnék a ganglionsejteket, amelyek axonjai alkotják a látóideget. A retina nem passzív érzékelő; jelentős számítási feladatokat lát el, beleértve a középpont-környezet antagonizmust, valamint a mozgás- és színfeldolgozás kezdetét. A csapokkal sűrűn teli fovea éles központi látást biztosít; a pálcikákban gazdagabb periféria érzékenyebb a gyenge fényre és a mozgásra.

A fénynek át kell haladnia az idegsejtek rétegein, mielőtt elérné a fotoreceptorokat, ez az elrendezés fordítottnak tűnik, mégis hatékonyan működik. A retina betegségei – a makuladegeneráció, a retinitis pigmentosa, a diabéteszes retinopátia – a látásvesztés vezető okai. A retina a központi idegrendszer egyetlen olyan része, amely közvetlenül a pupillán keresztül megfigyelhető.

Minden vizuális élmény a retinára eső fénymintázattal kezdődik.