Az explicit memória a tények, események és tapasztalatok tudatos, szándékos felidézése. Ez az az emlékezetforma, amelyet deklarálhatunk és megvitathatunk – innen ered a másik neve is, a deklaratív memória.

Két fő alcsoport létezik. A szemantikus memória általános ismereteket tárol: Franciaország fővárosát, a szavak jelentését, a számtani szabályokat. Az epizodikus memória személyesen átélt eseményeket tárol, amelyek adott időpontokhoz és helyekhez kötődnek: mit reggeliztünk, az iskola első napját, egy beszélgetést a múlt hétről. Mindkettő nagymértékben függ a mediális temporális lebenytől, különösen a hippocampustól az új emlékek kialakulásában. Miután megszilárdultak, különböző erőfeszítéssel és élénkséggel előhívhatók.

Az explicit memóriát a szabad felidézés, a jelzésre ösztönzött felidézés és a felismerési feladatok tesztelik. Sérülékeny az öregedéssel, bizonyos amnéziaformákkal és az idő múlásával szemben. Ugyanakkor rendkívül rugalmas is: a tények és események újrakombinálhatók, elképzelhetők és felhasználhatók a jövőbeli cselekvések megtervezésére.

Amikor szándékosan keresel egy nevet vagy dátumot az elmédben, explicit memóriát használsz.