A csiga a belső fülben található, folyadékkal töltött, tekercselt szerkezet, amely a hangrezgéseket idegi jelekké alakítja. A neve a latin csigaházból származik, amelyre hasonlít.

A középfülből érkező hangenergia mozgásba hozza a csigafolyadékot. A mozgás egy haladó hullámot hoz létre az alaphártya mentén, amely a csiga spiráljának hosszában fut. A nagyfrekvenciás hangok a rezgéscsúcsokat a bázis közelében keltik; az alacsonyfrekvenciás hangok a csúcs közelében tetőznek. Az alaphártyán elhelyezkedő szőrsejtek a hullámmal együtt hajlanak, ioncsatornákat nyitnak meg, és elektromos jeleket generálnak, amelyeket a hallóideg továbbít. A frekvencia helykódolása a hangmagasság-észlelés alapja.

A csiga rendkívül érzékeny, mégis törékeny. A hangos zaj, bizonyos antibiotikumok és az öregedés elpusztíthatja a szőrsejteket, amelyek az emlősöknél nem regenerálódnak. Az ebből eredő szenzorineurális halláskárosodás a jelenlegi technológiával maradandó, bár a cochlea implantátumok képesek megkerülni a sérült szőrsejteket, és közvetlenül stimulálni a hallódigeget.

Minden egyes hangot, amit hallunk, először a csiga mechanikai és idegi apparátusa elemez.