Az asszociációs területek az agykéreg azon területei, amelyek elsősorban nem szenzorosak vagy motorosak. Több forrásból származó információkat integrálnak, és támogatják azokat a magasabb rendű mentális funkciókat, amelyek az emberi kogníciót megkülönböztetővé teszik.

A prefrontális asszociációs kéreg részt vesz a tervezésben, a döntéshozatalban, a munkamemóriában és a társas viselkedésben. A károsodás érintetlenül hagyhatja az alapvető intelligenciát, miközben tönkreteszi az ítélőképességet és az impulzuskontrollt. A parietális asszociációs területek hozzájárulnak a térbeli tudatossághoz és az érzékszervi információk integrációjához; az időbeli asszociációs területek kritikus fontosságúak a tárgyfelismerés és a szemantikus memória szempontjából. A nyelv a bal agyfélteke asszociációs régióinak hálózatától függ, amely klasszikusan magában foglalja a Broca- és Wernicke-területeket, valamint az azokat összekötő rostpályákat.

Ezek a területek aránytalanul kiterjeszkedtek az emberi evolúció során. Ezek képződnek utolsóként mielinnal a fejlődés során, és egész életükben képlékenyek maradnak. Aktivitásuk kevésbé kötődik a közvetlen ingerhez, és inkább a belső célokhoz, emlékekhez és absztrakt kapcsolatokhoz.

Amikor valaki elmélkedik, tervez vagy megért egy metaforát, az asszociációs területek működnek.