A mások által jóváhagyott döntés blokkolásának joga vétó. A törvényhozási folyamatokban a végrehajtói vétó lehetővé teszi az elnök vagy a kormányzó számára, hogy elutasítsa a törvényhozás által elfogadott törvényjavaslatot, amelyet általában a szupertöbbség felülbírálhat.

A vétók kikényszerítik a jogszabály újratárgyalását, és engedményeket vonhatnak maguk után. Már a vétó puszta fenyegetése is formálja a jogszabály tartalmát, mielőtt az a végrehajtó hatalom asztalára kerülne. Egyes rendszerek tételenkénti vétót biztosítanak a költségvetési előirányzatokhoz; mások a teljes törvényjavaslat elfogadását vagy elutasítását követelik meg. A nemzetközi szervezetek néha vétójogot biztosítanak az állandó tagoknak, mint például az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

A vétó klasszikus fékezőerő a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló rendszerekben. A túlzott használat konfrontációhoz vezethet, az alulhasználat gyengeségre utalhat. Az alkotmányozók mérlegelik a vétó stabilizáló előnyeit a szükséges intézkedések kisebbségi akadályozásának kockázatával szemben.

Egyetlen visszatartott aláírás is megállíthat egy olyan törvényjavaslatot, amely minden korábbi törvényhozási akadályt túlélt.