A párbeszéd két vagy több ember közötti beszélgetés. A filozófiában módszer és irodalmi forma is. Platón olyan párbeszédeket írt, amelyekben Szókratész kérdéseket tesz fel a beszélgetőpartnereknek, feltárja az ellentmondásokat és a betekintés felé törekszik. A forma számít. A filozófia a párbeszédben nem előadás. Ez egy eszmecsere, amelyben valós időben tesztelik az álláspontokat. Az olvasó figyeli a vizsgálódás kibontakozását, és meghívást kap, hogy csatlakozzon hozzá.

Martin Buber különbséget tett a párbeszéd és a monológ között. Egy valódi párbeszédben minden résztvevő „Te”-ként, nem pedig „Az”-ként szólítja meg a másikat. A kapcsolat kölcsönös. A cél nem a győzelem, hanem a megértés. Hans-Georg Gadamer azt állította, hogy a párbeszéd a hermeneutikai megértés modellje. Amikor egy szöveget olvasunk vagy egy másik kultúrával találkozunk, olyan beszélgetésbe kezdünk, amelyben feltételezéseink veszélybe kerülnek. A lényeg nem az, hogy a másikat beolvasztsuk a keretrendszerünkbe, hanem az, hogy hagyjuk, hogy a téma vezessen. A párbeszéd az oktatásban, a konfliktuskezelésben és a deliberatív demokráciában is megjelenik.

A párbeszéd jellemzői

• Kölcsönösség. A résztvevők egyenlő félként szólítják meg egymást.
• Nyitottság. A következtetések nincsenek előre meghatározva.
• Meghallgatás. A másik megértése ugyanolyan fontos, mint hogy megértsenek minket.
• Átalakulás. A résztvevők megváltoztathatják a nézeteiket.

A párbeszéd nem vita. A vita a győzelemre törekszik. A párbeszéd a megértésre, és néha az igazságra törekszik.