A viharok erős szelei a tengervizet a part felé hajtják, és a vízszintet messze a várható dagály fölé emelik. Ez a rendellenes emelkedés a viharhullám. Gyakran ez a partra érkező hurrikánok vagy intenzív extratrópusi ciklonok legpusztítóbb aspektusa.

A hullám magassága a szélsebességtől, a vihar méretétől, a haladási sebességtől, a megközelítési szögtől, valamint a partvonal és a tengerfenék alakjától függ. A sekély kontinentális talapzatok és a tölcsér alakú öblök felerősítik a hullámzást. A megemelkedett víz tetején lévő hullámok további pusztítást végeznek. Az olyan történelmi katasztrófák, mint az 1900-as Galveston hurrikán és a Katrina hurrikán, bemutatták a viharhullám halálos potenciálját.

Az előrejelző modellek a meteorológiai előrejelzéseket a part menti batimetriával ötvözik a hullámzás becsléséhez. Az alacsonyan fekvő területek evakuálási döntései nagymértékben ezeken az előrejelzéseken alapulnak. Az éghajlatváltozás okozta tengerszint-emelkedés növeli az alapvonalat, amelyre a hullámzás épül, így a jövőbeli viharok magasabb vízszintet fognak eredményezni, még akkor is, ha maguk a viharok nem erősödnek fel.

• A viharos szelek okozták a rendellenes tengerszint-emelkedést
• A part menti áradások és károk fő oka
• Sekély talapzatok és parti geometria erősíti
• Előrejelzett, hogy az evakuálásokat irányítsa