Az óceán legmélyebb részei hosszú, keskeny mélyedések, ahol az egyik tektonikus lemez meghajlik és egy másik alá csúszik. Ezek az óceáni árkok meghaladhatják a 10 000 métert. A Csendes-óceán nyugati részén található Mariana-árok tartja a Challenger-mélység rekordját.

Az árkok a konvergens lemezszegélyeknél alakulnak ki, és gyakran vulkáni szigetívek szegélyezik őket. A bennük lévő víz hideg, sötét és extrém nyomás alatt áll, mégis specializálódott állatok – kétéltűek, holothurianok és mikrobiális közösségek – élnek még a legnagyobb mélységekben is. Az árkokba ömlő üledék és szerves anyag egyedi biogeokémiai környezetet hoz létre.

Az árkok feltárásához speciálisan tervezett leszállóegységekre, tengeralattjárókra vagy önvezető járművekre van szükség, amelyek képesek elviselni az ezer atmoszféránál nagyobb nyomást. A tudományos érdeklődés magában foglalja az élet határait, a szén sorsát a legmélyebb óceánokban, valamint a szubdukcióval kapcsolatos szeizmikus veszélyeket. Csak néhány ember járt a legmélyebb pontokon, és az árokrendszer nagy része még mintavételezetlen.

Egy mély árok alján a nyomás egyenértékű egy postabélyegen egyensúlyozó nagy elefánt nyomásával.