A legato azt jelenti, hogy a hangokat sima, összefüggő módon játsszák vagy éneklik, úgy, hogy az egyik hangmagasság észrevehető megszakítás nélkül átfolyik a másikba. Ennek ellentéte a staccato, amelyben a hangok megrövidülnek és elkülönülnek.

Vonós hangszereken a legato a vonó folyamatos érintésével és a hangjegyek váltásával érhető el. A fúvósok egyenletes levegővel és minimális nyelvmozgással kötik össze a hangokat. A zongoristák az egyik billentyű leengedését a következő billentyű attackjával fedik át. Az énekesek következetes légzéstámogatást és gondos magánhangzó-átmeneteket alkalmaznak.

A zeneszerzők a legato-t egy összekötő vonásokkal jelölik az érintett hangok felett. A jelölés egyrészt technikai megközelítést, másrészt a zökkenőmentes vonal kifejező ideálját jelzi. Az igazi legato eléréséhez kontrollra van szükség, hogy a kapcsolat ne legyen elmosódott vagy egyenetlen a hangerőben.

• Sima, összekapcsolt játékstílus
• A staccato ellentéte
• Jelölve egy jelölésben
• Folyamatos hangot igényel a hangjegyek között