A mély-déli afroamerikai közösségekben született blues zenei formát adott a nehézségeknek, a vágyakozásnak és a rugalmasságnak. Lényege egy rugalmas, tizenkét ütemes szerkezet, egy olyan skála, amely dúr és moll hangmagasságokat ötvöz, és olyan dalszövegek, amelyek közvetlenül a személyes tapasztalatokból szólnak.

A korai bluest gyakran egyetlen énekes adta elő, aki gitáron vagy zongorán kísérte magát. Később kisebb kombókká és teljes zenekarokká bővült. A műfaj kifejező bendjei, slide-jai és blue hangjai hatással voltak a jazzre, a rockra, a soulra és számtalan más stílusra. Olyan művészek, mint Bessie Smith, Robert Johnson, Muddy Waters és B. B. King formálták a nyelvezetét, és vitték el szélesebb közönséghez.

A blues élő hagyomány maradt. A kortárs zenészek továbbra is a formáin belül dolgoznak, miközben új harmonikus és ritmikus ötleteket adnak hozzá. Érzelmi őszintesége és zenei rugalmassága továbbra is vonzza mind az előadókat, mind a hallgatókat.

A blues elsajátítása gyakran az első lépés a gitárosok és improvizátorok számára az amerikai zene tágabb világába.