Egy szöveg mondatról mondatra követheti a nyelvtani hibákat, mégis szétszórtnak tűnhet. A koherencia az a tulajdonság, amely által a diskurzus értelmes egésszé áll össze a közönség számára logikai kapcsolatok, megosztott tudás és következetes perspektíva révén.

A koherenciát részben az író vagy a beszélő, részben pedig az értelmező hozza létre. Ezt az oksági kapcsolatok, az időbeli rend és a tematikus folytonosság támasztja alá. Amikor a koherencia kudarcot vall, az olvasók panaszkodnak, hogy a szöveg „ugrál”, még akkor is, ha a helyi kohéziós eszközök jelen vannak.

Az írástanárok a koherenciát célozzák meg, amikor világosabb átmeneteket és erősebb általános szerkezetet kérnek. A diskurzuspszichológusok azt vizsgálják, hogy az olvasók hogyan építenek mentális modelleket a szövegben leírt helyzetekről. A koherencia továbbra is pragmatikai és kognitív teljesítmény, nem csupán a mondatok formai tulajdonsága.

• Egy diskurzus értelmes összességében összefüggősége
• Logikán, tudáson és nézőponton múlik
• Elkülönül a kohéziós eszközöktől, de azokat támogatja
• Központi szempont az írásoktatásban és a diskurzuskutatásban