Nem minden állam élén áll monarcha. A köztársaság olyan politikai rendszer, amelyben az államfő nem örökletes monarcha, és a hatalom a néptől vagy képviselőitől származik. A kifejezés az intézményi berendezkedések széles skáláját fedi le.

Az ókori Róma köztársasága választott bírói hatalommal ötvözte az arisztokratikus irányítást. A kora újkori és modern köztársaságok az oligarchikus városállamoktól a nagy képviseleti demokráciákig terjedtek. Az írott alkotmányok, a hatalmi ágak szétválasztása és az állampolgári jogok gyakran szerepelnek a köztársasági mintában, bár a gyakorlat változó.

A republikánus ideológia a polgári erényt, a közjót és a zsarnoksággal szembeni ellenállást hangsúlyozta. A történészek nyomon követik, hogyan értelmezték újra a római modellt a reneszánsz Itáliában, az amerikai és a francia forradalomban, valamint a későbbi függetlenségi mozgalmakban. A „köztársaság” címke önmagában nem garantálja a demokratikus tartalmat.

• Állam, amelynek feje örökletes uralkodó
• A hatalom állítólag a népnél vagy a képviselőknél van
• Különböző intézményi formákat ölt
• Polgári és zsarnokellenes eszmékkel társítva