A hőmérséklet elég alacsony marad ahhoz, hogy a jég sok helyen egész évben megmaradjon. A poláris éghajlatot rendkívül hideg telek, hűvös, rövid nyarak és korlátozott csapadék jellemzi, amely többnyire hó formájában hullik. A Köppen-rendszer a poláris éghajlatot olyan éghajlatként definiálja, amelyben egyetlen hónap átlaghőmérséklete sem haladja meg a 10 °C-ot.

A jégsapkák és a tundra a két fő altípus. A hó és a jég magas albedója a napsugárzás visszaverésével erősíti a hideget. A sarkvidékek kritikus szerepet játszanak a globális éghajlatban az óceáni cirkulációra és a légköri mintázatokra gyakorolt ​​hatásuk révén.

A klímaváltozás a globális átlagnál gyorsabban melegíti a sarkokat, ami jégolvadást és az örökké fagyott talaj olvadását okozza. Ezek a változások befolyásolják a globális tengerszintet, és felszabadítják a tárolt szenet. A sarki éghajlat továbbra is az emberi tevékenység szempontjából a legnagyobb kihívást jelentő környezetek közé tartozik, és a bolygóváltozás legérzékenyebb mutatói közé tartozik.

• Egész évben nagyon hideg hőmérsékletű éghajlat
• Egyetlen hónap átlaghőmérséklete sem haladja meg a 10 °C-ot
• Magában foglalja a jégsapka és a tundra altípusokat
• Gyorsan érintett a globális felmelegedés