Minden életképes magban egy szunnyadó embrió található, amely a megfelelő körülményekre vár. A csírázás az a folyamat, amelynek során a mag vizet vesz fel, megszakítja a nyugalmi állapotot, és palántává kezd növekedni. A nedvesség, a hőmérséklet és az oxigén a fő kiváltó okok; a fényigény fajonként eltérő.

Az első látható jel általában a gyököcske – az embrionális gyökér –, amely kibújik a maghéjból. Röviddel ezután a hajtás felfelé tör. Egyes magok napok alatt csíráznak; másoknak hetekig vagy hideg rétegződési időszakra van szükségük. A friss mag általában megbízhatóbban csírázik, mint a régi mag.

A kertészek a csírázást a megfelelő mélységbe vetéssel, a közeg egyenletes nedvesen tartásával és a megfelelő meleg biztosításával szabályozzák. Egy átlátszó takaró vagy szaporítóedény fenntartja a páratartalmat az első valódi levelek megjelenéséig. Miután a palánták kikeltek, könnyű és gondos edzésre van szükségük, mielőtt kiültetnék őket a szabadba.

• A mag növekedésének folyamata
• Nedvességet, meleget és oxigént igényel
• Az első jel a kibontakozó gyökér
• A növényfajok között nagy eltéréseket mutat