A fenntarthatóság azt jelenti, hogy kielégítjük a jelenlegi szükségleteket anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő generációinak azon képességét, hogy a sajátjaikat kielégítsék. A definíció az 1987-es Brundtland-jelentésből származik. Egyszerű megfogalmazni, de nehéz elérni. Megköveteli a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a társadalmi egyenlőség egyensúlyát.

A koncepció három pilléren nyugszik: környezeti, társadalmi és gazdasági. Egy fenntartható rendszer nem szennyezheti a jóléthez vezető utat, és nem használhatja ki a munkavállalóit. Újra kell termelnie az erőforrásokat, támogatnia kell a közösségeket, és pénzügyileg életképesnek kell maradnia. Ezek a célok gyakran ütköznek egymással. Egy olyan gyár, amely csökkenti a kibocsátást, növelheti a költségeket és munkahelyeket szüntethet meg. Egy város, amely korlátozza a terjeszkedést, növelheti a lakásárakat. A kompromisszumok elkerülhetetlenek.

A fenntarthatóság ma már üzleti és politikai prioritás. A vállalatok jelentéseket tesznek a környezeti, társadalmi és irányítási mutatókról. A városok a rugalmasságra és a karbonsemlegességre terveznek. A befektetők fenntartható forrásokat keresnek. A kritikusok a zöldrefestésre és az üres ígéretekre figyelmeztetnek. A valódi előrelépéshez mérhető célok, átlátható jelentéstétel és elszámoltathatóság szükséges. A szót túlzottan használják. A szükséglet valós.

Három pillér

• Környezeti
• Szociális
• Gazdasági
• Generációk közötti egyenlőség
• Rendszerszemlélet