A szmog füst és köd keveréke, bár a modern szmog többnyire kémiai eredetű. Akkor keletkezik, amikor a szennyező anyagok napfényben reagálnak. A járművekből és az iparból származó nitrogén-oxidok és illékony szerves vegyületek együttesen talajközeli ózont hoznak létre. Ez az ózon irritálja a tüdőt és a szemet. Károsítja a növényeket és a fákat is.

Két típusa létezik. A klasszikus szmog, amely a széntüzelésből származik, kén-dioxid és részecskék keveréke. 1952-ben Londonban ezrek halálát okozta. A fotokémiai szmogot először Los Angelesben azonosították, és a járművek kipufogógázaiból és a napfényből származik. Barna ködöt és magas ózonszintet hoz létre. Mindkét típus káros az egészségre és csökkenti a látási viszonyokat.

A szmog rosszabb a forgalmas és napfényes városokban, amelyeket a levegőt csapdába ejtő hegyek vesznek körül. Los Angeles, Mexikóváros, Peking és Delhi mind szenved ettől. A megoldások közé tartoznak a tisztább üzemanyagok, a katalizátorok, az elektromos járművek és a tömegközlekedés. Az időjárás is szerepet játszik. A hőmérséklet-inverziók a talaj közelében csapdába ejtik a szennyezést. Amikor fúj a szél, a levegő kitisztul. Amikor nem fúj, a füstköd felhalmozódik.

Közös összetevők

• Talajközeli ózon
• Szálló por
• Nitrogén-oxidok
• Kén-dioxid
• Illékony szerves vegyületek