A mangrovefák sós tengerparti vízben növő fák. Alkalmazkodtak ahhoz, hogy ott is túléljenek, ahol a legtöbb növény nem képes. Gyökereik a víz fölé ívelnek, puha iszapban rögzítik őket, és oxigént vesznek fel. Egyes fajok a leveleiken keresztül választják ki a sót. Mások a gyökereiknél blokkolják ezt. A magok még az anyafához tapadva csíráznak, ami előnyt biztosít a palántáknak.

A mangroveerdők trópusi és szubtrópusi partvonalakat szegélyezik. Védik a partvonalakat a viharoktól és az eróziótól. A sűrű gyökerek elnyelik a hullámenergiát és a helyükön tartják az üledéket. A 2004-es indiai-óceáni cunami után a mangroveerdők mögötti falvak kevesebb kárt szenvedtek, mint az azok mögöttiek. Az erdők halak és garnélák bölcsődéjeként is szolgálnak. Számos kereskedelmi faj a gyökerek között tölti korai életét.

A mangroveerdők eltűnőben vannak. Az akvakultúra, a mezőgazdaság és a part menti fejlesztések nagy területeket irtottak ki. A globális veszteség mértéke lelassult, de továbbra is jelentős. A helyreállítási projektek palántákat ültetnek és helyreállítják a hidrológiát. Siker esetén visszahozzák a halakat, védik a partokat és szenet tárolnak a vízzel telített talajokban. A mangroveerdő az egyik leghatékonyabb szén-dioxid-megkötő hektáronként.

Főbb jellemzők

• Só tolerancia
• Légi gyökerek
• Élő palánta csírázása
• Viharvédelem
• Szén-dioxid-tárolás