Egy szén-dioxid-elnyelő több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát. Az erdők, az óceánok, a talajok és a vizes élőhelyek mind nyelőkként működnek. Kivonják a szén-dioxidot a légkörből, és élő szövetben, vízben vagy üledékben tárolják. Ezen nyelők nélkül a légköri CO2 még gyorsabban emelkedne, mint jelenleg.

Az erdők fákban, gyökerekben és talajban tárolják a szenet. Egy érett erdő hektáronként több száz tonna szenet képes megkötni. Az óceánok a felszínen elnyelik a szén-dioxidot, és a mélyvízzel keverik. A talajok szerves anyagokban tárolják a szenet. A tőzeglápok különösen sűrű szén-megkötők, amelyek évezredek alatt halmozzák fel a szenet.

A szén-dioxid-nyelőkre nyomás nehezedik. Az erdőirtás az erdőket a szén-dioxid-nyelőkből forrásokká alakítja. A melegedő óceánok kevesebb szén-dioxidot nyelnek el és savasabbá válnak. Az örökké fagyott talaj metánt és szén-dioxidot bocsát ki. Ezek a visszacsatolások gyengíthetik azokat a szén-dioxid-nyelőket, amelyek jelenleg lassítják az éghajlatváltozást. Védelmük és helyreállításuk az egyik leghatékonyabb elérhető éghajlati stratégia.

Főbb mosogatók

• Erdők
• Óceánok
• talajok
• Tőzeglápok és vizes élőhelyek
• Permafroszt (sebezhető)