A jambikus pentaméter egy metrikus sor, amely öt jambból áll – mindegyik jamb öt láb hosszú, egy hangsúlytalan szótagból, amelyet egy hangsúlyos szótag követ. A minta egy tíz szótagú, emelkedő ritmusú sort hoz létre.

A reneszánsztól kezdve ez a leggyakoribb versmérték az angol költészetben és drámában. Shakespeare darabjai és szonettjei, Milton eposzai és számtalan későbbi költeménye erre épül. A forma rugalmas: a hangsúlyok megfordíthatók, a szótagok elhagyhatók, és további hangsúlytalan szótagok adhatók hozzá, így a sor a szigorú szabályosságtól a majdnem beszédig terjedhet. Az alapul szolgáló lüktetés a variációk alatt is hallható marad.

A jambikus pentaméter azért illik az angolhoz, mert a nyelv természetes módon váltogatja a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat. Támogathatja az emelkedett retorikát vagy a csendes elmélkedést. Az üres vers egyszerűen rímtelen jambikus pentaméter; a hősies kuplék pedig az ilyen sorok rímelt párjai. A metrum elsajátítását régóta az angol versírás alapvető fontosságúnak tekintik.

Az angol költészet legismertebb mértékegysége az öt lábnyi vonalemelkedés.