A hübrisz túlzott büszkeség vagy önbizalom, amely arra készteti a szereplőt, hogy figyelmen kívül hagyja az isteni vagy erkölcsi korlátokat. A görög tragédiákban gyakran megelőzi a hős bukását.

A gőgös figura túllépi a határokat, megveti másokat – beleértve az isteneket is –, és túlságosan is a személyes hatalmában vagy ítélőképességében bízik. Kreón makacssága az Antigonéban és számos tragikus király arroganciája jól példázza ezt a mintát. Ezt jellemzően a megtorlás, vagy nemezis követi. A fogalom a későbbi irodalomba és a köznyelvbe a veszélyes túlkapások elnevezéseként került be.

A hübrisz nem közönséges hiúság. Egy nagyobb rend – kozmikus, társadalmi vagy etikai – elleni áthágást jelent. A közönség elítéli a túlkapást, és felismeri az iránta való emberi kísértést. A modern szóhasználatban a szó néha a közönséges arrogancia szinonimájává szelídül, tragikus ereje mégis elérhető marad azoknak az íróknak, akik helyreállítják a határok áthágásának érzését.

Az a büszkeség, amely nem hajlandó elismerni bármilyen, nála magasabb határt, gőg.